A templomról
Alapítástól a mai napig
Főbb adatok
XVII. sz. második fele
1733.
Szent Mihály és Gábor főangyal
November 8.
|
A Mennyek őrzői
A főangyalok temploma
A mai napon a föld tisztelettel tekint fel a mennyekbe. Istennek testből és lélekből álló teremtményei, az emberek, csodálkozva néztek fel Istennek tiszta szellemből álló teremtményeire, az angyalokra. Megünnepeljük a három név szerint ismert angyalt: Mihályt, Gábort és Ráfaelt. Nevükkel a Szentírásban találkozunk. Velük együtt ünnepeljük a többi testnélküli mennyei erőket is.
Mielőtt elhangzott volna Istennek az anyagi világot teremtő szava, megteremtette az angyalok seregét. Teremtésükben Isten udvartartást teremtett Magának. Aztán, Szent Pál szerint: az angyalokat azok szolgálatára rendelte, akik majd öröklik az üdvösséget, azaz az emberek szolgálatára. (Zsd. 1, 14.) Minden ember mellé egy-egy őrző angyalt rendelt. Az angyallal először akkor találkozunk, amikor Isten az Édenkert kapujához angyalt állított tüzes karddal. Alig van a Bibliának olyan lapja, amely nem állítaná elénk az angyalokat. Az angyalok számáról nincs pontos adatunk. Dániel próféta azt látta, hogy ezerszer ezer angyal szolgált Istennek, és sok tízezer állott előtte. (7, 10.) Bár tiszta szellemi lények ifjúi alakban, szárnyakkal ábrázoljuk őket. Soha meg nem halnak, és Isten parancsait késedelem nélkül, gyorsan teljesítik. Szokták őket harci öltözetben is ábrázolni. Isten ügyét képviselve harcolnak minden ördögi működés ellen. Az emberek részéről őket a legnagyobb tisztelet illeti meg Isten után. Kilenc csoportra, karra szokták őket felosztani.
Tropár:
Ó, mennyei seregek fővezérei, / kérünk titeket, mi méltatlanok, / hogy imáitok által vegyetek minket körül / mennyei és dicsőséges szárnyaitok árnyékával, / és oltalmazzatok meg bennünket, / kik előttetek alázattal borulunk le és kiáltjuk: / A veszedelmektől óvjatok meg minket ti, /’ vezérei a felsőbb erőknek!
Konták:
Istennek főharcosai, / az isteni dicsőség szolgálattevői, / angyalok fejedelmei s az emberek oktatói, / kérjetek nekünk hasznosat és nagy kegyelmet, /’ mint a testnélküliek főharcosai!
Időn átívelő örökség
Az egyházközség és a templom története
16. század második fele
Török Háborúk és a Bizánci Keresztény Népesség megjelenése
Kálló mezőváros jelentősége a 16. század második felében, a török háborúk idején növekedett meg. Végvárrá nyilvánított várát fokozatosan megerősítették. Ekkoriban jelenhetett meg a városban nagyobb létszámú bizánci keresztény népesség a délvidéki menekültek és a végvári katonaság révén, akiket csak rácoknak neveztek, illetve később a „görög” kereskedők megjelenésével gyarapodhatott jelentősen a közösség.
17. század
Taraszovics Bazil és Az egyházi unió elfogadása
A 17. században az egyházi uniót elsőként elfogadó munkácsi püspök, Taraszovics Bazil, királyi engedéllyel 1643-ban itt telepedett le, miután a protestáns kegyurak zaklatásai miatt nem térhetett vissza székhelyére, s egészen 1648-ig maradt a városban. A parókia talán mégis később alakult meg, az 1667-től I. Lipót által kibocsátott kiváltságlevelek Nagykállóban is engedélyezték rácok és görög kereskedők letelepedését, ha elfogadják az egyházi uniót.
17. század vége
A parókia és liturgikus tárgyak
1686-ból ismerjük az itteni pap nevét, a 17. század utolsó évtizedeiből több ezüst liturgikus tárgy is fönnmaradt, melyek szintén a parókia létezésére utalnak.
18. század
A templom építése és története
Kállóban telepedett le a II. Rákóczi Ferenc által kinevezett Bizánczy Gennadius György munkácsi püspök is, aki 1730-ban megkezdte a máriapócsi kegytemplom építését. A nagykállói templomot a barokk kori összeírások szerint 1733-ban a közösség építette saját költségén, 1738-ra lett kész. Az 1751-es egyházlátogatáskor újnak mondták az egész templomot, de arra is utaltak, hogy egy korábbi, romos templom helyén épült. Az egész templomot egy időben építették, azt a korábbi feltételezést, miszerint a sokszögzáródású szentélye középkori eredetű lenne, a 2016-ban végzett falkutatás egyértelműen cáfolta.
19-20. század
Renoválások és változások
A templomot 1910-ben renoválták, bádoglemezzel fedték. Talán ekkor, vagy még egy korábbi felújítás során a falakat megmagasították, eredeti barokk ablakait elfalazták, és újakat nyitottak helyettük. 1917-ben tűz pusztított a templom szentélyében, ezért a belsőt újra renoválni kellett, 1918-ra készült el az új, baldachinos főoltár a templom formájú szentségházzal, és ekkor állították be a szószéket is. Az új berendezés a budapesti Rétay és Benedek Műintézet alkotása. Az egykori ikonosztázion még 1895-ben készült, Vurczer Gusztáv faragta, képeit Fenczik Kornél festette, Csonka Lajos 1954-ben átfestette, de néhány év múlva kikerült a templomból, csak töredékei ismertek. A jelenlegi képállványt Gergely József tervezte és faragta cseresznyefából, ikonjait Florin Bârză bukaresti művész festette 1994-ben. A templom tornyát 1941-ben statikai okok miatt lebontották. 1948-ban a háborús károkra hivatkozva új templomot szerettek volna építeni, ami anyagiak hiányában végül nem valósulhatott meg. 2006-ban a templom nyugati homlokzata elé egy új torony épült.
Egy város két templom
A Kiskállói templom története
A templom megalapítása és első építkezések
Kiskállóban Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt templom áll. Az 1760-as években a Kállay család telepítette újra a községet görögkatolikus jobbágyokkal. 1772-ben már engedélyt kaptak a munkácsi püspöktől templomuk megáldására. Az 1822-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a paticsból épített templom ikonosztázionja a lebontott újfehértói román templomból került ide.
Új templom építése
A hívek 1842-ben kérték a Kállay grófokat, hogy segítsenek egy új templom építésében. Egy év múlva a város bizonylatot adott ki, amelyben elismerték, hogy a Kállay család új telket jelölt ki az építendő templom számára. 1846-ban kezdték meg a téglatemplom építését, amely a következő évben már fedél alatt volt, ekkor segélyt kértek a befejezéséhez, de nem kaptak, ezért 1851-ben újra segítséget kértek a befejezéshez. A templomnak eredetileg a szentély fölött magasodó fatornya is volt.
Berendezés és modernizáció
Berendezése a 20. század elejéről származik, a patrónust ábrázoló oltárkép Kiss Lászlóné munkája az 1990-es évekből.